Vajas kenyér

Ezen a képen talán öt éves lehetek Kilenc éves koromig a nagyapámék házában laktunk, ahol hatalmas volt a kert. Télen-nyáron ott ártottam valamit…

Például volt egy kis medence az udvaron, amit  a kedvemért ásott és betonozott ki a nagyapám Amikor bejött a hűvös idő, akkor egyszerűen beleengedte a kacsákat, hogy ők is tudjanak lubickolni.

Arra senki nem gondolt, hogy egy ötévesnek el kell mondani, hogy ne indítson bandaháborút a kacsák ellen, mert ez most nem játék, hanem egyszerűen egy tilalom: hidegben nincs pancsi a medencében.

Irtó mérges voltam, amikor már egy hete csak a kacsák úszkálhattak! Piros kis dzsekim volt, abban álltam a medence partján. A kezemben az elmaradhatatlan vajas kenyér. Falatozás közben meg is született a terv: visszaszerzem a medencét!

Jóllakottan és bátran beugrottam a kacsaszaros víz közepébe, és ordítva hessentgettem a kacsákat, akik persze lármásan csapkodva és hápogva menekültek.

Még a szomszéd is átszaladt, azt hitte, megint a pulykát engedtem ki és ingereltem fel, és persze hogy a nagyi is rohant ki. Meglátott, és hétrét görnyedve röhögött.

Anya már nem volt ilyen jókedvű. Kirángatott a vízből, be a házba átöltözni, és közben szidta a nagyapámat, hogy azért neki lehetne egy csöppnyi esze, ha már nekem nincs.

A vajas kenyér gimnazista koromig elkísért. Nagy boldogság volt kiszaladni vele az udvarra, vagy egészen a messzi-messzi játszótérig futni, mellettem a barátnőmmel, nyomunkban a kertekből kiszökő kutyákkal.

Később panelbe költöztünk, az volt a mi lakásunk, külön a nagyiéktól. Mivel mindenki fiatal szülő volt, aki ott kapott lakást, nagyon sok gyerek  bandázott lent a téren. Ha megéheztünk, csoportokban rohantunk egy-egy szülőhöz. A kapuból felcsöngettem anyának, hogy mire felrohanok a harmadikra, el tudja kezdeni az uzsikészítést.

Egyszerű, boldog, jó élet volt.

Lehet, hogy most sem kéne többre vágynom?…

  2013-02-26     Májlájf     0 Comment(s)

  2013-02-26
 Májlájf
 0 Comment(s)